Különös Sziveszter

Engelmann József, Kisgazda társunk írása!

 

A magyar parasztember bulija hajnali 4 órakkor veszi kezdetét.

Parasztember- “Az a mocskos kakas, már megint felébresztett, esküszöm, hogy megy a levesbe!”

Némi szemdörzsölést követően, az ágyszélén ülve, láblengetéssel keresi a már jól bevált paraszti edzőcipőjét a gumicsizmáját. Örömmel aposztrofálja-” hopp ma jó napom lesz, mert a gumicsizmát az asszony nem tette a helyére, így most bele tudok cuppanni!”

 

Felálltamban némi támolygással eljutottam a villanykapcsolóig és azonnali irányt vettem a spájz felé, ugyanis a pálinkás üveget feleségem ott próbálta elrejteni. Egy újabb sikerélménnyel lettem gazdagabb, kezembe vettem az üveget és már is éreztem – megjött a Jézuska. Erőteljesen belekortyoltam az üvegbe, mire irdatlan dühbe jöttem, mert asszonyom az üveget vízzel töltötte meg. – Fene a formáját, már megint az egészségemet akarja óvni, miközben én meg kiszáradok.
Be kell vallanom engem sem a falvédőről kapartak le, mivel a teheneknél előtte való este eldugtam egy kis üveg törkölyt. Kaptam magam, irány az istálló. Kiléptem az épületből, de az éjjeli havazás miatt, az istállóig tartó útszakaszról el kellett dobnom a havat. Az nem esett ínyemre, de megcsináltam. Az istállóban bekötött állatok megérezték:  jön a gazdi. Elbőgték magukat, köszöntek. Én természetesen az üveget kerestem meg elsőnek, jól meghúztam, ami valóban pálinka volt és mondám, –  na végre megjött a jó Isten, csak van mindenható. Közben, boldog új esztendőt kívántam a tehénkéimnek és kértem Istent adjon nekik egészséget. Megint belekortyoltam az üvegbe és utána nekiláttam az állatok alól kiganézni. Friss szalmával bealmoztam és utána méregzöld, isteni illatú szénát tetem az állatok jászlába. Jóízűen eszegettek. Én ismét meghúztam az üveget, mert féltettem a tartalmát. Következőket mondtam – jobb helyed van a gyomromban, mint az istálló padlózatán. Ezek után neki álltam fejni. Letöröltem a tehénkék tőgyeit, a háromlábú fejőszéket magam alá tettem és a rocskában megkezdtem a fejést. Könnyen ment a dolog, mert a tehénkék hozzászoktak a kezemhez. Az első tehén lefejése után, ismét kortyoltam az üvegből. Egészen jókedvem kerekedett, a második tehén fejésénél nótára fakadtam. ” Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát” Erre a nótára a tehénkék még gyorsabban adták le a tejet. Megtelt a rocska, felálltam és a tejet szűrőn keresztül átöntöttem a tejeskannába. Természetesen a nótázást tovább folytattam és éreztem valóban szilveszter van. Kedvem egyre fokozódott és a következő nótát énekeltem ” Ha én gazdag lennék, di-da, di-da, di-da, da-da, da-da, di-da dom”! Ezt tartom a tejes ember himnuszának és megint belekortyoltam az üvegbe. Azt gondolom, szomszédom sem haragudna meg rám, ha netán az égben hallaná ezt a nótát, aminek Ő volt az egyes számú “megtestesítő Istene”. Feri Bácsival most sem lenne rossz az istállóban nótázni és élvezni a jó házi pálinka ízét. Úgy döntöttem Feri Bácsi egészségére kiürítem az üveget és kérem Istent még egy nótára adjon engedélyt Feri Bácsival. A felhők felett együtt énekelhessük:  Hazám- Hazám, te mindenem!. A fejést még be tudtam fejezni, de a pálinka megadta a kellő szilveszteri hangulatot és némi szédülés közepette elestem. Így végződött egy magyar parasztember szilveszteri bulija, aki örökre elaludt. Vágyai bizonyosan teljesülnek és a magyar hon felett Feri Bácsival közösen éneklik: Isten áldd meg a magyart, …!

Ez is érdekelheti...

Az E-mail cím nem lesz közzétéve. A Név és Email mezők kitöltése szükséges.